Az emberiség már számos esetben „győzött” a különböző elemekkel való harcban, mégis a saját elemeinek, részeinek összehangolása tűnik a legnagyobb kihívásnak. Ma már népbetegségnek számít, hogy sokan egyszerűen nem tudnak kiszabadulni az elméjükből, nem tudnak kikapcsol(ód)ni, mintha nem volna a kultúránk része a csönd, az elvonulás, a befelé fordulás. A rekreációs kultúra – avagy a szabadidő kreatív eltöltése, a munkaerő és munkakedv újraalkotása képességének – fejlesztése alapvető fontosságú volna ahhoz, hogy egy élhetőbb társadalom tagjai lehessünk. Ha mindenki elkezdené házilag gyártani a maga „energiáit”, és nem a társához menne értük – mint a Harry Potterben a dementorok –, fenntarthatóbb volna a jókedv, a nyitottság és a lelkesedés és ezzel párhuzamosan a kollektív (szellemi-lelki) fejlődés.

0. Etikus energiaszerzés

Nem minden embertársunk számára nyilvánvaló, hogy a saját veszteségei, vélt vagy valós érzetei önmagáról és a világról nem olyan dolgok, amelyeket számon lehet kérni másokon. Fontos tehát első körben, hogy ne vegyünk magunkra olyan inget, amelyik nem a miénk, másrészt meg, hogy a saját energiaszintünket is „csekkoljuk” olyan figyelemmel, ahogy az okostelefonunk akkutöltöttségi szintjét, és ha lemerülést tapasztalunk, haladéktalanul tegyük magunkat töltőre – környezetbarát módon! 

1. Energiamegmaradás

A fizika törvényeivel ellentétben a blog számol egy – nevezzük így – „elsőfokú örökmozgóval”, de nem rá építi az „energia megmaradásának törvényét”, sokkal inkább azt vallja, vállalni kell érte a felelősséget, és – az ipari gyártás megkezdése előtt – érdemes energiát fektetni működésének megértésébe. Határaink, lehetőségeink reális ismerete sokat segíthet.

2. A függőségek felszámolása és a döntés.

Nem egészséges, ha felnőtt ember akár egy párkapcsolatban, akár másféle viszonyrendszerben a másiktól vagy akár egy konkrét dologtól való nagyfokú függést él meg. Azaz saját lelki jóllétét, egész-ségét egy másik ember (tudatos vagy tudattalan) döntéseitől, vagy egy adott dolog meglététől/hiányától teszi függővé. Itt persze a szélsőségekre utalok elsősorban, a lázító hangnem nyilván nem érinti természetes egymásrautaltságunkat és a tényt, hogy egy kapcsolatban benne lenni csak bizalommal, azaz a sebezhetőségünk fölvállalásával lehet/érdemes. Sajnos sok esetben számos más (szociológiai, pszichológiai, egyéni) tényező is közrejátszik a betegesen függő, egészségkárosító viszonyok tartós fennmaradásában, a „jólléti függés” esetében azonban elsősorban a megszokás, a kényelem és persze az újtól való félelem az úr. A szembenézés fájdalmas, a mélyebb motiváció és az induló energia meg magától nem keletkezik. Tenni kell értük és kimondani: én most lépek.

3. Ki a szabadba, fel a step padra!

A váltás munkálása már önmagában gyógyító hatású lehet, érdemes azonban számolni egy figyelemreméltó jelenséggel, mely mind az életmódot változtatók, mind a kezdő testedzők esetében rendre megjelenik: elsőként meg kell tanulniuk legyőzni magukban az újra és újra reflexszerűen a tudatukba úszó ellenállást és halogató kedvet. Ugyanis ha valamit erősen elhatározunk és akarjuk, vele szemben – mint a bal fülünknél a kis ördög –, ugyanolyan intenzitással jelenik meg a vágyott cél felé húzó erők ellenereje. De hogy is lehetne ez másképp a Föld nevű bolygón, a dualitás és az ellentétek világában! Aki ezzel nem számol, vagy kiváló egyén vagy még illúziói vannak. Mindazonáltal a szabadidős sport nem elsősorban a tervszerűségről és a szolgai végzésről, hanem az örömcsiholásról szól. A flow megéléséhez egyet kell tenni: csinálni! A konkrét, elsősorban testfejlesztő célokkal folytatott sporttevékenység is élménnyé, sőt szenvedéllyé tehető. Itt elsősorban a „meg tudom csinálni”, „sikerült” jó érzésre érdemes gyúrni.

4. Merülj alá!

Ha valaki valóban meg akar szabadulni a stressztől, érdemes élnie az ún. „wellness” adta lehetőségekkel, melyhez nem kell luxusszállóba, még csak fitnesz központba sem látogatni, egészen jól bevethető home-made változatai is akadnak. Pl. nem csak a medencébe merülés, vagy a testet-lelket felüdítő vízben lebegés segíthet, hanem egy forró fürdő is része lehet a rekreációnak. A belemerülés és az önátadás mélysége adja az élmény minőségét és hatékonyságát. Attól még nem lesz valaki Kleopátra, hogy tejben-vajban áztatja magát. Ha azonban sikerül megélnie amolyan szépség-rituáléként egy-egy ilyen öngondozó tevékenységet, jó eséllyel fog szépülni drága szerek nélkül is.

5. Mássz a falra!

Sokmindentől falra mászhatunk nap mint nap a kifejezés átvitt értelmében, valószínűleg, hogy ezt a mélyről jövő, elementáris késztetést kiéljük magunkból (és ne csak lenyomjuk), érdemes néha a szobakerékpárnál valamivel extrémebb sportoknak is hódolni, amelyek újfajta sikerélményekkel kecsegtetnek, és egész másfajta rátermettséget igényelnek. Ha akadálypályának éljük meg az életünket, lehetséges, hogy érdemes visszatérnünk a természethez, és egykori, „majom” szokásainkat elővenni: kúszni, mászni, lógni, függeszkedni – ilyen módon perspektívát váltva. (A dolog eredőiről ebben a cikkben lehet olvasni.)

6. Bátran fuss (el)!

A test ajándékjellegének megélése ritkán adatik meg. Megható videók vannak Youtube-on arról, hogy elhivatott önkéntesek és szakemberek miképp segítenek a mozgásukban korlátozott rájuk bízottaknak is megélni mozgási szabadságukat. Az egészségesek ennek értékét, nagyszerűségét fel sem fogják. És meghökkentő, a fizika törvényeire teljességgel rácáfoló dokumentációk is vannak arról, hogy mi mindent tud az ember a testével művelni. És mi mégis itt görnyedünk, meg húzzunk magunk után a beleinket, ahogy ezt már itt is idéztem. Szögezzük le: nem, nem menekülünk el; megküzdünk. A küzdés melletti elköteleződés azonban nem jelenti azt, hogy olykor-olykor nem húzhatunk nyúl/futócipőt…