Bár a rockoperában mindig inkább Koppánynak drukkoltam, kamaszkoromban szimpatizáltam utoljára a jelenlegi „királlyal” és magam is úgy látom, hogy 2022-ben inkább faültetésre és szerényebb, alázatosabb, az élőhelyünket is tiszteletben tartó ünneplésre volna szükség, mégis azon kapom magam, hogy vágyom ünnepelni augusztus 20-át. Gondolatban bejárom a bejáratott útvonalakat, a kitaposott, mégis megunhatatlan budapesti ösvényeket, elképzelem, ahogy a gyerekekkel bevesszük a várat, aztán lenézünk a Dunára, ide-oda csapódunk a mesterségek ünnepén, majd vígan masírozunk az Ízek utcájában, a Margit hídon átkelünk, aztán a rakparton végigsétálva megyünk be ingyenjeggyel az Országházba.