magamon kezdem

5+1 tipp a spontán egógörcsök gyors és hatékony oldására

2018. május 14. - kanyika

Az elengedés, elmecsöndesítés, a zsigeri reakció átkonvertálásának fontosságára már igen sok fórumon felhívják a figyelmet  a kommunikációs szakemberektől a mindenféle lélekgyógyítókig.  Sokan azonban túlbonyolítják a személyiségünk fejlődése szempontjából létfontosságú konfliktushelyzetek kezelési módjait. Nem kell ide ördögűzés, önmegtagadás, melodráma: elég csak egy kis figyelem. Íme egy egyszerű, de nagyszerű stratégia:

angry.jpg

  1. Vegyél levegőt! – Ez mindenképpen hasznos tanács, és a látszat ellenére nem magától értetődő. Erősen felindult állapotban ugyanis az esetek többségében csak kapkodjuk a levegőt. Ugyanakkor ügyes elterelő hadművelet bújik meg benne: ha a légzésedre figyelsz, kevesebb figyelem irányul a vélt vagy valós sérelmedre, a szegény énedre, és a másik is kap egy lélegzetvételnyi időt, pl. hogy felhúzza a bokszkesztyűt.
  2. Kérj időt és fuss! – Néha nem ciki megfutamodni, ha van némi önismereted, és érzed, hogy nem vagy jól, nem a „jobbik részed” kíván felülkerekedni, érdemes kereket oldani. Ez csak az érett megbeszélés késleltetést jelenti, nem a felelősség elhárítását, vagy a konfliktus szőnyeg alá söprését.
  3. Nézz a szemembe! – Azt a megfigyelést tettem, hogy ha első érzésből reagálok valamire (beszéljünk most itt az élőszóról), azaz ha valakinek élből sikerül rajtam benyomni egy már nagyon sokszor lejárt negatív lemez nyomógombját, akkor olyannyira szinte „lemezjátszó” gépezetté válok, hogy válaszadás közben nem nézek a másik szemébe, és valójában nem is látom őt. Ez már csak azért is nagyon érdekes, mert egyes elméletek szerint az emberség, vagy inkább a lélek egyik a külvilág számára nyilvánvaló székhelye a szem. Ha nem tartjuk a szemkontaktust, megszűnik köztünk a kapcsolat, két saját tengelye körül pörgő, adott esetben bepörgő reszketeg kis egzisztencia vagyunk a rideg és kíméletlen valóság közepén, a semmi ágán.
  4. Ugorj! – de lehetőség szerint ne a másik torkának mindenféle személyeskedő minősítéssel, hanem ugorj bele bátran és bizalommal egy olyan párbeszédbe, mely a fejlődés és tanulás lehetőségével kecsegtet. Azaz: ne konzervmondatokat ismételj magadban, ne sorold unásig a másik ellened elkövetett vétségeit, ne idézd fel a mazochisták végtelen gyönyöréhségével újra és újra a legfájóbb mondatokat, hanem – ha már rajta vagytok az ügyön – próbáld meghallgatni és megérteni, mit mond a másik, milyen gondolati utakon, érzelmi útvesztőkön át jutott idáig, milyen motiváció lehettek stb.
  5. Ugorj újra! – ideális esetben a feloldást követően a másik nyakába, hisz köztudott, hogy a húsz másodpercnél tovább tartó ölelés oxitocint, azaz stresszoldó hatású ún. „szeretethormont” termel. De ha ennél összetettebb a konfliktus, lépj szintet, és próbáld meg félretenni, átkeretezni magadban a történteket, és hinni azt, hogy idővel egy nagyon kellemetlen élmény is a javadra válhat, mert a tapasztalatok edzik és érlelik a leghatásosabban a személyiséget.
  6. +1: Sóhajts! – és bízd odaföntre az egész ügy etikai értékelését, ez egészen biztos nem a Te dolgod.

A bejegyzés trackback címe:

https://magamonkezdem.blog.hu/api/trackback/id/tr1313917006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása