Az emberiség már számos esetben „győzött” a különböző elemekkel való harcban, mégis a saját elemeinek, részeinek összehangolása tűnik a legnagyobb kihívásnak. Ma már népbetegségnek számít, hogy sokan egyszerűen nem tudnak kiszabadulni az elméjükből, nem tudnak kikapcsol(ód)ni, mintha nem volna a kultúránk része a csönd, az elvonulás, a befelé fordulás. A rekreációs kultúra – avagy a szabadidő kreatív eltöltése, a munkaerő és munkakedv újraalkotása képességének – fejlesztése alapvető fontosságú volna ahhoz, hogy egy élhetőbb társadalom tagjai lehessünk. Ha mindenki elkezdené házilag gyártani a maga „energiáit”, és nem a társához menne értük – mint a Harry Potterben a dementorok –, fenntarthatóbb volna a jókedv, a nyitottság és a lelkesedés és ezzel párhuzamosan a kollektív (szellemi-lelki) fejlődés.