Nyáridő. Lombzöld és szalmakék.

Mögöttük néma, mozdulatlan-mozdíthatatlan tanúk.

Hegylelkű barátom a Himalájában, én a Cserhátban –  kinek melyik hegy jutott. 

Mindenki görgeti a maga köveit, építi a maga templomát. Olykor meg porig rombolja. 

De a benső szentély rom(b)olhatatlan, ott nincs légszomj és magaslati betegség. 

Ott lankadatlan lobogás van. 

A hegy gyomrában találkozunk.