magamon kezdem

A szíved legyen zöld, ne a szöveged!

A konzerv ökoszövegek környezetkárosító hatásairól

2018. július 04. - kanyika

Kőkemény banyatankosként, feketeöves BKV-amazonként, stréber kupakgyűjtőként, hisztérikus műanyaglögybölőként, a vízkövet ecettel legyőző, a makacs foltok ellen folyékony mosódiót bevető ökobio-háziasszonyként és a moshatópelenka-biznisznek is bedőlt jámbor lélekként írom ezeket a sorokat. Mélyen átérzem és aprópénzre váltani igyekszem az alapeszmét, hogy zsákmányoló, fogyasztásra „determinált” létezőként legalább igyekezzek ne ártani a környezetemnek. Ugyanakkor felhívnám a didaktikus biofarizeusok figyelmét arra, hogy az ember – lévén többdimenziós lény – nem csak fizikai síkon tud műanyagot termelni.

 Felelősség- és közösségvállalás, kilépés a komfortzónából, attitűdformálás. Ezek a kulcsfogalmak. És a csapból is folynak – sokszor nem reflektálva a gyakran kevéssé igényes zöldítő szóár szellemtelenségeinek környezetkárosító hatásaira.

christine_sponchia_kepe.jpgÉrzékelem, ha feleslegesen folyik a víz, elzárom. Fejemben cikázhatnak nagyszabású, világmegváltó gondolatok, és azon is siránkozhatok épp, milyen rútul kibabrált velem az élet – de csukott szemhéjamon át akkor is érzékelem, ha csak a láthatatlan lényeknek ég a villany, és lekapcsolom. Ezek olyan etikai minimumok vagy inkább kötelezettségek (imperatívuszok), amelyek triviálisak, és betartásuk nem követel az egyéntől semmi plusz munkát, erőfeszítést.

Igen, sokaknak ez sem éri el az ingerküszöbét, és pöffeszkedő, önös létezésük, túlzabált, hájas valóságuk nem engedi, hogy elméjük dekódolja, és magukra vonatkoztassa ezeket a minimális „elvárásokat”. Magasfeszültséget eredményezhet olykor, ha egy közeli családtag él ökológiai jetilábon, és a „zöldlelkű” többieknek szabályosan végig kell nézniük, el kell szenvedniük ennek velejáróit. Ilyenkor kényszerülnek konfliktuskerülő családtagok kukázásra, vízcseppmentő hadműveletekre, saját lelki energiájuk módszeres pocsékolására.

Jegyezzük vele azonban: a zöld csak egy aspektus a (talán nem is csak a) fehértől a feketéig terjedő igen széles skálán, és az is lehetséges, hogy valaki – bár magával az eszmével rokonszenvez – de egyszerűen még nem tudta a zöld szempontot a prioritásai közé integrálni. Nem azért, mert szemét, hanem azért, mert esendő. Például a Magamonkezdem blog szerzője – heroikus erőfeszítései ellenére mostanra belátható – egész egyszerűen híjával van a praktikus képességeknek, és ha a műanyag ellen meghirdetett ellenállási mozgalomhoz csatlakozni kíván, bár logisztikájában már némi fejlődést mutat, átlagosan kb. háromszor kell visszaszaladnia a lakásba két gyerekkel a lift nélküli második emeletre… Ezt az áldozatot viszont sokszor – önismereti okokból – nem tudja vállalni.

szuperkukak.jpgHa belegondolunk, abba sem igazán tudunk beleszólni, ha egy szívünknek kedves személy módszeresen pusztítja magát. Mivel az életének nagy döntései az ő kezében vannak. Ezért erőltetett, sőt ellenállást szító lehet a nagy környezettudatosságra intő szándék, még ha nem is erőszakkal és hatásvadászattal operál is. Őszintén szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy direkt módon tudjuk-e egymás fejlődését elősegíteni, meggyorsítani. És persze a dolog relatív is, hiszen – a témánál maradva – nyilván vannak mogorva, vitriolos megjegyzésekkel dobálódzó zöldek és víg, joviális, a szelektív kukákat hírből sem ismerő egyének. Hogy melyik által ment a világ előrébb, ki mondja meg?

Bagatellizáló szándékom persze nincs, itt és most a Föld nevű bolygó reális, valóságos pusztításáról és az egyéni háztartások apró, de mindenképpen fontos változtatásairól van szó. És az egyéni hatóerő érzetének, tudatának feltámasztásáról. Merthogy a fogyasztói társadalom gyermekei ebben hisznek a legkevésbé. Nyilvánvaló, hogy már az óvodában érdemes elkezdeni, és nyilvánvaló, hogy az elvetett mag csak később, de beérhet.

earth_care.jpg

A zöld projekttel párhuzamosan azonban muszáj másféle, de ezzel messzemenőkig összefüggő projekteket működtetni, amelyek olyan egyáltalán nem triviális dolgokról szólnak, mint: kommunikáció, empátia, logikus gondolkodás, érvelés, érdekérvényesítés, önismeret, öngondozás, problémamegoldás, felelősségvállalás első körben magamért és a magam tetteiért, aztán a közvetlen környezetemben élőkért és így tovább. Ezek a dolgok – és ezt sokan elfelejtik – egységes szövetet alkotnak az ember bensejében, hiszen csak egy jól felépített alapról lehet jól felépíteni, keretezni, berendezni a hétköznapi életvitelt, és innen lehet jó döntéseket hozni, nem csak zöld ügyekben. Egy létét egészen értelmetlennek érző félfelnőtt – és ez életkortól függetlenül egészen általános (kor)jelenség ma – ha normális, azon iparkodik, hogy szétforgácsolt darabkáit valahogyan összeillessze, energiáinak nagy részét azonban ez az eszkábáló igyekezet felemészti. Nem csoda, ha egy ilyen ember nem vállalkozik arra, hogy életvitelében megpróbáljon az árral szemben úszni. Ehhez belülről jövő motiváció és energiabefektetés kell.

Hasznos volna már kamaszkorban némi kritikus gondolkozási és lényeglátó rákérdező képességet elsajátítani ahhoz, hogy az ember képes legyen szelektálni a „műanyag” és a valódi; a hiteles, megalapozott és a trendi, identitásépítő (sok esetben megélhetési) szövegek között. A „zöld” alapeszme mindenféle vallási és filozófiai elmélyültség nélkül is belátható, de az első lépés megtételéhez a belátás, az önreflexió és az alázat képessége és erőfeszítést igénylő megvalósítása mellé még szükségünk van nemcsak a hulladékok szelektálási elveinek, de az öko-biovilág címkével ellátott egyik legtisztességtelenebb biznisz reklámfogásainak ismeretére is. A didaktikus szlogeneknél, felemelt mutatóujjaknál, igénytelen közösségi terekben orr alá dörgölt jegesmedvéknél mélyebbre kell tüdőzni ezt az egészet ahhoz, hogy valakibe úgy istenigazából belehasítson a felismerés, hogy ő él, ezen a bolygón él, és hogy ez mit is jelent őrá, az életterére és az életvitelére nézve.

large-green-heart-in-a-field_1160-705.jpg

Attitűdöt formálni bunkósbottal nem lehet. Vannak teljesen hulladékmentes vidékek – odaát. Legfőképp arra érdemes nézdegélni, nem a szomszéd kertjébe. És a hétköznapok szintjén nem kényszeres nekifeszülésekre, meg „holnaptól csakapiac” típusú betarthatatlan fogadalmakra van szükség, hanem élhető, rugalmasan alakítható, belülről motivált irányultságok kialakítására, folytonos inspirációforrás keresésére és az apró változtatások melletti elköteleződésre.

Zöldítsd be először a szíved, ha a környezetedet zöldíteni akarod!

 

A Kötőszó evangélikus közéleti blogon a témához kapcsolódóan már jelent meg két cikkem, ezeket itt lehet elolvasni:

Tudatos keresztény vásárló vagy? http://kotoszo.blog.hu/2017/08/22/tudatos_kereszteny_vasarlo_vagy

Kereszténynek lenni biofarizeusok között http://kotoszo.blog.hu/2017/08/31/keresztenynek_lenni_biofarizeusok_kozott

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magamonkezdem.blog.hu/api/trackback/id/tr9314092969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása