Kőkemény banyatankosként, feketeöves BKV-amazonként, stréber kupakgyűjtőként, hisztérikus műanyaglögybölőként, a vízkövet ecettel legyőző, a makacs foltok ellen folyékony mosódiót bevető ökobio-háziasszonyként és a moshatópelenka-biznisznek is bedőlt jámbor lélekként írom ezeket a sorokat. Mélyen átérzem és aprópénzre váltani igyekszem az alapeszmét, hogy zsákmányoló, fogyasztásra „determinált” létezőként legalább igyekezzek ne ártani a környezetemnek. Ugyanakkor felhívnám a didaktikus biofarizeusok figyelmét arra, hogy az ember – lévén többdimenziós lény – nem csak fizikai síkon tud műanyagot termelni.