Az erdő kékje hajnali – az éj sötétje kétes kilétű, kísértő árnyaival már elvonult,
de a fény még csak dereng.
Ébred az erdő, indulni kész a zsongása, hangolnak a madarak, és a nagy szimfónia előtt
egy pillanatra megáll a lég.
Ez a legnagyobb pillanat előtti pillanat, amikor még a Teremtő kezében vagyunk.
Ha útra indulunk, már veszítünk az égi kékből, a földihez hasonulunk, és megfeledkezünk
arról a tökéletes csendről és nyugalomról,
mely a kék erdőben honol…
