Nagyon jól esett (így is, úgy is) az előző heti "özönvíz".

Mintha lassított volna az időn. Az nem elfolyt, hanem inkább egybegyűlt, akár esővíz-tartályban az eső.

Különösen szerettem gyerekkoromban az olyan mesekönyveket, melyeket lapozva az olvasó maga döntheti el, merre tovább: a tiltott rengetegbe, az Óperencián is túlra, a hmcs karjaiba vagy épp onnan el. Azért tetszett ez a megoldás, mert mindig aktuális hangulatomhoz igazíthattam a mese folyamát, sőt, beindította fantáziám darkosabb v. rock&rollosabb megoldások irányába is.