Van pár dolog, amelynek eddig azt hittem, csak élethelyzetemből és egyéni fogyatékosságaimból adódóan üthetem bottal a nyomát. Mióta rájöttem, az ellenállás csak tovább nehezít egy adott nehéznek megélt szituációt, és voltaképp az ellenálló jellemének próbája egy-egy helyzet, most már amondó vagyok: Valóság, „nagybátyám”, átkeretezlek!

Világ életemben szenvedtem – illetve most úgy látom, a szenvedést választottam – olyan dolgokkal kapcsolatban, mint amilyen az élet tárgyainak, kellékeinek ide-oda pakolása (vagy elfelejtése, elhagyása, el…rontása, nem rendeltetésszerű használata stb.). Most már tudom, a „gyakorlati síkon autista vagyok, bocsi” nem jó duma, egész egyszerűen azért, mert egy ember kompetens abban, hogy összeszedje, rendezze, rendszerezze életem tárgyait és kellékeit, és ez történetesen én vagyok.