Toroktájékon érezte legtöbbször a szorítást. Eluralta a tehetetlenség és az undor. Kiverte a víz, légszomja volt. Úgy érezte, menthetetlenül magába van zárva, hogy nincs kiút. Ellene fordult a máskor otthonos tér, hétköznapjainak minden kelléke gonoszul vigyorgott rá, kudarcait visszhangozták a falak, mozdíthatatlanul álltak a bútorok, irgalmatlanul ketyegett az óra és a kenyértartó üres szája ordítva harapta a semmit.