Kezét nyújtja, elhadarja a nevét, majd nagy léptekkel, még nagyobb öntudattal nyomul be az intim teredbe, és mindent, amit lát, kommentál. Tárgyilagos és irgalmatlan, ahogy átnyargal emlékeid között, felforgatja gondosan halomba rakott rég- és közelmúltad darabkáit. Állsz a sarokban, mint egy ódon bútordarab, és azon gondolkozol, milyen jó, hogy még mindig ott köröznek a konyhában a kiirthatatlan muslincák, legalább ők puszta létükkel kifejezésre juttatják azt, amit te most nem tehetsz, tudniillik eladó vagy, ő meg vevő…