18 éves voltam, amikor örökbe fogadtam. Piliscsabán, az egyetemi évek legelején sodorta mellém az élet. Tekintve, hogy – mint utólag összeraktam – ebben az időszakban éltem lélekben a gimnáziumi éveket, nem sokat tudtam a felelős állattartásról és egyáltalán arról, miről is szól az, ha valakit megszeretünk. A kisherceges paradigmát idézve megszelídíteni tulajdonképpen nem sikerült ezt az utánozhatatlan karaktert, köszönhető ez egyrészt Kifli előttünk ismeretlen előéletének, továbbá minden bizonnyal a falkavezérségnek mint olyannak az attribútumait nyomokban sem tartalmazó, akkor még teljességgel súlytalan, légnemű lényemnek.