Van valami valószerűtlen abban, ha reggeltől estig hétágra süt a nap.

Nincs tekintettel az elbujdosni vágyókra, a szégyenkezőkre, a sebekre, a hegekre,

nem érdekli, ha odabent nincs nyár.

Egy ideje már listázom magamban az „amit nem tanultam meg az iskolában, pedig hasznos lett volna” típusú dolgokat – információkat, ismereteket, módszereket, készségeket, kompetenciákat –, és egyre inkább úgy tűnik, a lista „soha véget nem érő”. Emellett pedig van egy „hazai” listája is mindenkinek – amelynek vezetésére a trendi nagyüzemi lélekgyógyászok igencsak ráerősítenek –, a „mi hiányzott a tarisznyámból a hamubasült pogi mellett” jellegű lista. Megfigyelésem szerint azonban a listából könnyen lesz lemez, és a listázó kedv gyakran párosul nem túl szerencsés attitűdökkel. A következő írásban arra keresem a választ, hogyan írhatjuk felül a listáinkat, illetve hogy mit kezdhetünk az életünkben rendre megjelenő „fel vagyok én erre készülve?!” (élet)érzéssel.