Mindig érdekelt, vajon meddig kell az embernek saját benső lehetőségeihez, szellemi-lelki potenciáljához képest lesüllyednie ahhoz, hogy aztán emelkedhessen, és a kizökkent időt a maga szűkös eszközeivel valamiképpen helyretolni igyekezhessen.

 Egy nemes tartású, kontúros szemöldökű és testvonalú, hús-vér földi nőt láthatunk. 

Bőre átlátszó és türkiz színekben játszó. Benső hullámzása, árnyalatai, benne az elevenség kék-sárga-mályva áradása azonban nem evilági. Magával ragadja nézőjét. Ahogy igéző tekintete is. Méltóság, erő, ugyanakkor törékenység és finomság sugárzik belőle. Hűvös nyugalom és belső izzás együtt van jelen a képen.

A Tiffany-lányka a női(es)ség mibenlétének, misztériumának izgalmas fény-árnyék játékból születő ábrázolása. Gyöngyházfényei Vénusz kagylóhéját megnyílásra, ragyogó bensejét pedig kiáradásra hívják.