Rettenetes évnyitók, hamisan harsogott Himnusz, életkedvölő végtelen szavalatok, vagy a „nagy költőnk mondta” frázis a házasságkötő teremben tizedszerre aznap. Kötelező ünneplő, verselemzési módszer, megfelelési kényszer, kritikátlanság, közöny, személytelenség, NAGY SZAVAK, nemzetünk egyre kisebb nagyjai… Ez mind-mind a magyar kultúra. Nagy kérdés, kinek jó ez így, és miért csak alternatív bozótvágó kések alkalmazásával törhet felszínre az általános életöröm, miért kell állandóan keresni-kutatni, manőverezni ahhoz, hogy mindennapjainkat valódi –  szellemi-lelki, „kulturális” – értékek mentén szervezhessük és ennek megfelelően élvezhessük.