"Különösen alacsony akkutöltöttségi szint" – olvasom a telefon kijelzőjén és belém hasít, hogy mindenkinek kéne egy töltöttségiszint-jelző. 50% alatt már energiatakarékos üzemmódra kéne átállni, mindenféle túltolás helyett befelé fordulni, töltőre kapcsolni. Ez mókuskerékhajtás közben nem egyszerű mutatvány. Ha térerő van is (energiazabáló fekete lyukakkal), nincs, vagyis eltűnni látszik tér-idő. Tágítani kell, amit ugye az eltökélt önfejlesztő nézőpontváltással, új technikák beépítésével érhet el. De csak egy bizonyos (töltöttségi) szint fölött. Alatta marad a fapad. A "zakson". Pont ilyen az idei adventünk.

Sokszor úgy kallódik a téli szünidő időtlen terében az átlagpolgár, akár a gyökértelen karácsonyfa januárban a kuka mellett. Az igazi ünnepért mindenféle vallási hova- (hova nem) tartozástól függetlenül mindenkinek meg kell küzdenie, ami komoly érzelmi munka, de megéri a fáradságot. Örökzöldek és felejtős karácsonyi kellékek, továbbvitelre érdemes és érdemtelen szokások, gazdagító és gátló ünnepi minták és sablonok – egy ilyen alternatív lista készítésére vállalkozik a cikk.