Az alábbiakban háromgyermekes hétköznaptaposó gyakorlatomat próbálom szinkronba hozni tanulni, fejlődni, kapcsolódni vágyó valóságommal megszínesíteni, megszelídíteni vágyva a kontúrosan keretezett hét-időt, a kíméletlenül sorjázó napokat és órákat, hogy azok ne csak múljanak, hanem teljenek – jelenléttel, örömmel, egymásra figyeléssel kisebb és nagyobb körben egyaránt…