A hagyományos lelki gyakorlatok formáitól elidegenedett, de lelki éhségét csillapítani igyekvő ember, ha keres, nem biztos, hogy talál. Hiába rohangál különböző „megmondóemberekhez”, hiába ismerkedik meg újabb és újabb módszerekkel, amíg a szívén nem tudja átpasszírozni az elméleti okosságokat, nem fog változni a szemlélete, az élete. Az önismeret terén, fejlődni vágyva is lehet mókuskerékbe kerülni, megrekedni, notórius ismétlővé válni. És az is lehet, nem szerencsés mindig a változásra, a valamivé válásra gyúrni…

Toroktájékon érezte legtöbbször a szorítást. Eluralta a tehetetlenség és az undor. Kiverte a víz, légszomja volt. Úgy érezte, menthetetlenül magába van zárva, hogy nincs kiút. Ellene fordult a máskor otthonos tér, hétköznapjainak minden kelléke gonoszul vigyorgott rá, kudarcait visszhangozták a falak, mozdíthatatlanul álltak a bútorok, irgalmatlanul ketyegett az óra és a kenyértartó üres szája ordítva harapta a semmit.