magamon kezdem

Nulla nem lehetsz, mert vagy!

2018. június 29. - kanyika

Meghasonlott földi valóságunk (minden egyéb híresztelés ellenére) számokban kevéssé – a lényeget tekintve egyáltalán nem – mérhető. Egy biztos, hogy a bináris kódoknak megfelelően akármit kezdünk is magunkkal, „egyek” vagyunk, azaz: élünk! És ez már önmagában is nagy dolog, még ha nem is érezzük mindig. Sosem érhetjük el a nullát, csak belső érzet szintjén, illetve mondhatja a külvilág, hogy „nulla vagy” – ahogy nekem a Facebook rendszerhibája miatt a blogoldalam lájkszámlálója –, ez az alapállapoton mit sem változtat.

pexels-erik-mclean-4592219.jpgLehet egy életen át nullában gondolkodni és mindent lenullázni, amivel találkozik az ember, de talán nem érdemes. Annál is inkább, mert aki így jár el, annál sokszor kilóg a lóláb: egy nagy kövér, pocakos nulla – odabent, önmagáról.

Menj közelebb a nulládhoz, és eltűnnek a körbezáró, fojtogató görbék, csak lehetőség és tágasság van. Távolodj el tőle – egy ablakot vagy ajtót láthatsz. Most indulj el felé, és lépj, ha bírsz, vagy ugorj, ha mersz! A nulla egy nagy kamu, a nulla a nemlét illúziója, ne engedd, hogy eluralja bensődet és rád nehezedjen, ne higgy neki! Ködből van – ha végre szembenézel a félelmeddel, és hozzáérsz, eloszlik. Volt – nincs.

nulla_pixabay.jpgA semminek nem kiterjedése vagy ereje van, hanem önálcázó és illúziókeltő képessége. Beleolvad a környezetébe, hozzánő, odatapad ehhez meg ahhoz a valóságdarabodhoz, csak egy kis semmiség – aztán azon kapod magad, hogy a semmi ágán ülsz, arra építettél, azt hitted, az az alap.

Gyere le  – ne várd az „örökegyet”, hanem légy! Egy, kettő és így tovább…

 

Te magadat adod – adod magad?

Kinek gyököt kell vonnia magából, kinek négyzetre kell emelnie a hangját ahhoz, hogy a környezetével való kommunikációja hatékony és gyümölcstermő legyen. Vannak kifejezetten önkorlátozó attitűdöt követők, vannak szemrebbenés nélkül szemérmetlenek, és vannak stratégák is, mint a tudatosan törekvők és az álszelíden követelők.  Ezeknek a technikáknak a megfigyelése kívülről igen szórakoztató tud lenni, ha azonban érzelmileg is bevonódik az ember, akkor már alaposan megégetheti magát, illetve „be is nézheti” a dolgot.

Tovább

Csatlakozásra várva

Vasútnál lakom. József Attila egykori város peremére szorult, Korong utcai albérletéhez közel, a vasutakra néző (vagy a vonatok és fülkeablakok és mögöttük a fülke-fényben fürdő tekintetek által bámult?) Mexikói úton nőttem fel. Aki vasút mellett lakik, az már immunis a vonatrobajra. Fel sem tűnik neki, észre sem veszi, hogy repül el mellette a jelen – vasúti síneken. Ha megáll egy pillanatra, és kifelé kémlel a magába zártságból, akkor meghallhatja újra. Sínen vagyunk. Nincs kiszállás.  

Tovább
süti beállítások módosítása